Repülő
Kihasználva a nyárutó minden egyes hétvégi napsütéses óráját elindultunk felfedezni a Budai-hegység hozzánk közel eső részét, a Hármashatár-hegyet, Hűvösvölgyet, a Viharhegyet és Csúcshegyet. Utóbbit mi Cicihegynek hívjuk, mert a pesti oldalról nézve épp olyan alakú, mint egy női mell a gömbölydedebb fajtából.
Vincikét a már jól ismert hátihordozóba felmálházva a szokásos kiindulóponttal kezdtük. Megnéztük a siklóernyős starthelyet a Hármashatár-hegyen. Egy-két lelkes ernyős a jó szelet várva anekdotázott a füves, sziklás start helyet borító filc szőnyegeken az elstartolási és leszállási malőrökről, a hazai széljárási furcsaságokról, külföldi magas hegyek előnyeiről.
Mint megtudtuk, a jó szél nem hátszél és legalább vízszintesre felnyomja a rét oldalán lévő fa tetejére odabiggyesztett fél méteres színes szalagot. Elég egy-két pillanat az ilyen szélből és már mehet is az elstartolás, aztán odakint csorognak lefelé, amíg egy jó termiket nem találnak, ami aztán elkezdenek "felcsavarni".
Az itteni zsúfolt légtéren igazságosan osztoznak a legfelső utazósávot kisajátító, Ferihegyre igyekvő utas- és teherszállító nagyobb gépek, a zömében budaörsi, és hűvösvölgyi repterek helikopterei, csörlőzött vagy vontatott vitorlázó és motoros kisgépei, valamint az alsóbb légrétegbe száműzött egyszemélyes és tandemes ernyősök lelkes, számomra az életükkel a repülés élményéért játszó férfiak. Jelen volt ugyan két hölgy is, de érzésem szerint a repülés nem nőknek való. Egyikük a majdnem gerincbénító eséséről és a 20 centis protektoráról mesélt, másikuk sokadik elstartolási lehetőségnél is hasra vágva magát bizonytalankodott az indulásban. Ezalatt férfitársaik úgy keltek át a helyoldalról a termik jelentette élményörvénybe, mintha csak épp a Moszkva téri aluljáróban a mozgólépcsőre léptek volna fel.
Mint megtudtuk a sárkányosok kihalófélben lévő faj. Korábban 10 sárkányos egy paplanos volt az arány, mára ez megfordult.
Ugyancsak ritka madár errefelé a motoros paplanernyős. Egyetlen itt megjelent példánya is csak viccesen csipkelődő megjegyzéseket kapott a szélre kitartóan várakozó társaitól, mialatt összeszerelte, kipróbálta, beindította kis benzines propellerjét és 15 perc alatt magára hagyta a napozó pilótatársakat.
Aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra változás állhatott be a szél irányában vagy erősségében, mert a gyepre kiterített csíkos kis pokrócunk körül megsokszorozódtak a Hármashatár-hegyi légtér önjelölt muslincái.
Ugyancsak ritka az ősz szakállú pilóta is. Talán itt is érvényes az, ami a hegymászásban: kétféle ember van, a vakmerő és az öreg hegymászó. Valószínűleg itt sincs öreg és vakmerő ernyős, hisz a veterán urat sem igen zavarta, hogy társai rajta is élcelődtek, akárcsak a motoros paplanos és sárkányos egyedeken.
Ahogy telt-múlt az idő, egyre több bámészkodó és egyre több kiteregetett ernyő vett körül minket. Nem csoda, hogy a fűben, szélárnyékban szemlélődve el is feledkeztünk túraterveinkről, hisz Vincikének olyan programról gondoskodtak a repülős nénik és bácsik, amihez nem kellett szülői magyarázat sem.
Vincike torkának mélyéről felszakadó egyik ÓÓÓÓ a másikat követte, néha egy meghökkent, zárt ÖÖÖÖ-vel vagy - esetleg ha egy kutya is arra téblábolt, akkor - egy WOOOF-fal fokozva. Szuper program apának is, mert mégis csak fiús sportról van szó és anya is pihen, ha a fiúk jól érzik magukat.
Idén így telt az első őszi kirándulós napunk. A "repülő" szót gyakoroltuk egész délután.
Vincikét a már jól ismert hátihordozóba felmálházva a szokásos kiindulóponttal kezdtük. Megnéztük a siklóernyős starthelyet a Hármashatár-hegyen. Egy-két lelkes ernyős a jó szelet várva anekdotázott a füves, sziklás start helyet borító filc szőnyegeken az elstartolási és leszállási malőrökről, a hazai széljárási furcsaságokról, külföldi magas hegyek előnyeiről.
Mint megtudtuk, a jó szél nem hátszél és legalább vízszintesre felnyomja a rét oldalán lévő fa tetejére odabiggyesztett fél méteres színes szalagot. Elég egy-két pillanat az ilyen szélből és már mehet is az elstartolás, aztán odakint csorognak lefelé, amíg egy jó termiket nem találnak, ami aztán elkezdenek "felcsavarni".
Az itteni zsúfolt légtéren igazságosan osztoznak a legfelső utazósávot kisajátító, Ferihegyre igyekvő utas- és teherszállító nagyobb gépek, a zömében budaörsi, és hűvösvölgyi repterek helikopterei, csörlőzött vagy vontatott vitorlázó és motoros kisgépei, valamint az alsóbb légrétegbe száműzött egyszemélyes és tandemes ernyősök lelkes, számomra az életükkel a repülés élményéért játszó férfiak. Jelen volt ugyan két hölgy is, de érzésem szerint a repülés nem nőknek való. Egyikük a majdnem gerincbénító eséséről és a 20 centis protektoráról mesélt, másikuk sokadik elstartolási lehetőségnél is hasra vágva magát bizonytalankodott az indulásban. Ezalatt férfitársaik úgy keltek át a helyoldalról a termik jelentette élményörvénybe, mintha csak épp a Moszkva téri aluljáróban a mozgólépcsőre léptek volna fel.
Mint megtudtuk a sárkányosok kihalófélben lévő faj. Korábban 10 sárkányos egy paplanos volt az arány, mára ez megfordult.
 |
| Sárkányos startol |
 |
| Motoros paplanernyős várakozik a megfelelő pillanatra |
 |
| Mi is kiterítettük a paplanunkat |
Ahogy telt-múlt az idő, egyre több bámészkodó és egyre több kiteregetett ernyő vett körül minket. Nem csoda, hogy a fűben, szélárnyékban szemlélődve el is feledkeztünk túraterveinkről, hisz Vincikének olyan programról gondoskodtak a repülős nénik és bácsik, amihez nem kellett szülői magyarázat sem.
 |
| Muslincák |
Idén így telt az első őszi kirándulós napunk. A "repülő" szót gyakoroltuk egész délután.
